Cukiság

Mai nap rájöttem, hogy ha egy reggeli sétáltatás közben van a gazdinál egy marék virsli akkor a kutyus is máshogy áll hozzánk. Tudom, hogy sok tudós milyen fantasztikus dologra jön rá, de én még rájöttem, hogy egy kis adag virsli, a hangunknak egy kis plusz erőt és ezzel tekintéjt nyerhetünk a kedvencünknél.

Próbálgattam Maggievel ezt reggel kicsit kiterjeszteni és a határokat feszegetni. Megvártam, míg lecsapja a fülét és észrevesz egy kutyahavert és rohan felé, majd mikor már a “célpontja” is észrevette, hogy hamarosan hatalmas játék kezdődik, akkor én bevetettem a selymes hangom, és; “Maggie, gyere”… Az első hangra, félhangerővel kiadott utasításomra, lobogó fülekkel, sár csomókat kikaparva a földből rohant vissza hozzám, a másik kutya ebből mit sem értve.

Azt kell mondjam, hogy jó dolog ez a Füstli.

Maggie with flower

Ezt a cuki képet, meg Ancsy készítette tegnap este. Szerintem egész biztos vagyok benne, hogy a szemétláda, tudta hogy pózolni kell.

Kaja nélkül sehova!

Közeleg a vizsga a kutyasuli-ban ahol alapfokú engedelmességi vizsgát kell tegyünk Maggie-vel. Persze mindenkinek most az a kép ugrik be ahogy minden trükköt az első szóra vagy egy apró kézjelre elvégzi, mert ez így is van. Mindent tudunk amire szükségünk van a vizsga folyamán és azon felül is még nagyon-nagyon sok apró trükköt. Basszus még köszönni is tudunk :) – Persze mindent csak akkor amikor van nállam jutalom falat, mondjuk virsli, sajt vagy akármi ami ehető. Abban az esetben ha nincs, Maggie nem hogy kevésbé hajlandó együtt dolgozni, szó szerint tojik a fejünkre. “Pörögjek a földön, miközben ugatok? Kaja nélkül?! Ember, hülye vagy?!” Látszik, hogy valami hasonló gondolatok járnak a kis makacs fejében. Persze még mindig nem értitek mi a bajom ugye? Nos, a vizsgán nem lehet nállam semmi kaja…

Tegnap a suliban eljátszottuk a vizsgát. Komolyan még a legfegyelmezetlenebb kutyus is szépen dolgozott, nem igazán volt különbség, hogy a gazdinál volt-e kaja vagy sem. Kivéve Dextert és Maggie-t. Ők tudják hogy üzemanyag nélkül a kocsi sem megy sehova. Így tegnap este Ancsy-val elhatároztuk, hogy durván bekeményítünk. Új szabályokat hoztunk a lakásban, pórázfegyelem a séta közben, kaját eddig csak vezényszóra kaphatta meg ezt most tovább kell hogy kicsit fejlesszük, csak akkor ehet ha előtte azt csinálja a feladatot, jelen esetben fekszik és addig nem kell fel amíg nem engedem neki. (Mondjuk ez gyorsan leesett neki azért tegnap este)

A lényeg, mi most felvettük a kesztyűt és innen üzenem a kis makacs hisztigépnek, hogy elég nehéz napok, hetek jönnek.
 

School days

A fene se gondolta volna, hogy így elfogunk fáradni ebben a pár napban. Hétfőn és kedden voltak ugye most még csak foglalkozások, de a házifeladatokkal azért a hét többi napját ki fogjuk tölteni. Annak ellenére, hogy Maggie elég sok trükköt tud, nagyon sok olyan alapvető problémája van, amit sajnos meg kell oldjuk valahogy vele, mert nem lesz sikeres vizsga az biztos. Sok olyan van amit tök jól tudunk már, de még kicsit formálni kell, hogy tökéletes legyen és majd a vizsgán is elfogadják.

Az olyan házifeladatokkal nincs problémánk mint ültetés, fektetés, de azt még nem tudom, hogy fogom elérni több mint fél percig a szemembe nézzen úgy, hogy ne használjunk semmi jutalom falatot. Maggie esetében eleve nehéz elérni bármi feladatot megcsiáljon úgy hogy ha nincs nállunk jutifalat. Persze azért haladunk ezzel a projekttel is, de tényleg nehéz. Házifeladat volt az is hogy a 9 kutya főbűnt összegyűjtsük és megtanuljuk. – Nagyon nehéz megállni, hogy az ember itt ne használjunk segéd eszközt :P

Jó látni azért, hogy nem csak én és Ancsy fáradunk el, hanem Maggie is keményen. Kicsit kegyetlenségnek érzem hogy minden foglalkozást megelőző este nem kaphat kaját, hogy még motiváltabb legyen a fogalkozásokon, de hát ha működik…

Ha összegeznem kéne az első két előadást akkor azt mondanám rá, hogy büszke vagyok magunkra, hogy mi már milyen sok alap trükköt tudunk, de látom hogy itt még közel sincs vége. Véres, kemény munkák jönnek még itt… de már most tudjuk, látjuk, hogy megéri :)

Zárásként pedig itt egy videó ahogy a ovis és a kis iskolás találkozik és véres bunyóba kezd.

Pár nap és kezdődik az iskola

Prábólunk védekezni a kánikula ellen minden lehetséges megoldással. Így próbáltuk ki a vizes törölközőt is, ami látszólag jó megoldásnak tűnik. Tegnap kemény napja volt szerencsétlen kis kutyusnak. A parkban ahol naponta töbször megfordulunk, ahol a reggeli és az esti sétáinkat szoktuk közösen eltönteni, vagy az esti jóéjszakát sörrel hűsítjük magunk, ahol rengeteg gazdi, kétlábon járó kajásdoboz és kutyus fut össze. Itt azért sok veszély is leshet ránk. Történt tegnap, hogy egy csúnya üvegszilánk felvágta Maggie egyik lábát, csúnyán vérzett, de már teljesen jól van. – szerintem én jobban megijedtem mint ő – Szóval itt edz egy híres boxoló is ahogy a Kelenföld rém, Maggie is. Keményen gyúr, készülődik a kutyasuliba. Hétfőtől vége a lazaságnak. – hogy látszik rajta hogy milyen sok kedve van hozzá, nem? :P –  Így, mint maga Rocky Balboa, a legnagyobb kánikulában egy vizestörölköző alatt készült ez a kép is:

Kutyadolog, Maggie szobatiszta, okos kutya

Itt a nyár, a meleg, strand meg a főtt kukorica, jégkrém a kánikula. Egész télen ezt vártam! Imádom, bár nem tudom, hogy Maggie erről ugyanígy vélekedik-e. Mostanába egyre jobban vágyunk valami vízpart közelébe, totál érthető módon, viszont sajnos az imádott Magyar jogszabályok nem engedik, hogy a kutyusok is jól érezhessék magukat. Persze megértem és elfogadom, hogy mondjuk Siófokon az aranyparton nem lehet kutyával bemenni, de azt nehezen tudom elfogadni hogy a partot 100 méteres távolságban el kell kerülni, ahogy azt is hogy a parttól 1000 méterre már lehet, abban az esetben ha az a hajózási útvonalakat nem érinti. (ezt úgy kell elképzelni, hogy csónakkal viszik be a kutyusokat, hogy a remek szabályoknak eleget tegyenek) Marad a Duna ahol nem szólnak, persze itt is tilos, viszont itt meg nekünk nem szabad fürdeni, így míg a kutyus a habokban pancsol – már ha bemegy, mert Maggie még nem – mi a parton aszalódhatunk. Nem jobb a helyzet a Velencén sem. Van valami tó a Balaton környékén, ott az valami kijelölt hely a kutyáknak, de embereknek szigorúan tilos, mert kék moszat van benne és az nekünk nem jó. Én meg ezzel úgy vagyok hogy ha nekem nem jó akor neki se használ. Nem tudom ki találta ezeket ki, mert más országokban nincs ilyen probléma, szépen kijelölnek egy partszakaszt és a szabályokat betarva lehet használni. Most gondoljuk végig ezt a dolgot kicsit; Budapesten lakunk, ha a szabályokat be akarjuk tartani a legközelebbi és talán az országban az egyetlen legális kutyafürdetésre kijelölt hely, egy olyan tó a Balaton közelében ahova meg mi nem mehetünk bele. Na, kidühöngtem magam.

A másik felháborító, amiket a híradóban lehet mostanában hallani. Marhanyelvet megtüzdelik rettentő okos emberek egy kis gombostűkkel, mint egy tűpárnát és bedobálják a bekerített kutyafutatókba. Király!

Én értem ezt a “kutyás-nemkutyás” dolgot. Mindkét oldalt el tudom fogadni, de ha nem lennék a kutyás oldalon akkor se tennék soha ilyet semelyik állattal. Nem értem miért lettek az emberek ilyen barmok. Persze rengeteg olyan hírt is lehet hallani hogy a kutya meghaparott valakit stb… de azért ne forduljunk ki magunkból és jelentsük ki hogy akkor az összes kutyának meg kell dögölnie, mert ilyen alapon mi emberek már réges-régen nem kéne hogy létezzünk.

Legyen azért így zárásnak egy kis vidámabb téma is, így lezárásnak. Maggie elballagott az ovodából, rengeteget tanultunk vele ott, nagyon sokat köszönhetünk Gabónak a kedvenc tanárunknak és persze mindenkinek – csak nagyon rossz a név memóriám így ezért nem tudom felsorolni mindenki nevét – Maggie egy nagyon kiegyensúlyozott kis kutyus lett, nagyon sok trükköt tud már – erről csinálok most már tényleg egy új videót – rettentően jól kialakúlt benne a kötődés. Persze van amikor azért néha makacs és vérig van sértve és néha a “szelektív süketség” is bekapcsol, de hát Ő egy tacsi.

A következő lépés Maggievel a kutyasuliban az alapfokú tanfolyam lesz. Itt a K99-es vizsgarendszerbe tudunk majd belekostolni. Nagyon várjuk már. Elég sokat várok az iskolától, mivel az ovi is nagyon sokat segített nekünk. Amúgy meg talán a legnagyobb örömhírünk – magunknak – Maggie szobatiszta lett. Persze nem hiszem hogy soha nem lesz már baleset, de rettentően élvezzük a dolgot :)