Erősítő

Azt hiszem, végleg betelt a pohár. Aki követi a blogom, vagy az eseményeket a gitár erősítőm történetét, az biztos, hogy tudja, hogy három hónapos várakozás után tudták csak megcsinálni a márka szervízben. Persze egyszer valahol félidő környékén haza hoztam, mert azt mondták, kész, de sajnos másnap vissza is vittem, mert nem lett jó, sőt még talán kicsit rosszabb. Persze akkor kicseréltük benne a csöveket, utológ felvilágosítottak, hogy talán azt nem is kellet volna. Majd vissza vittem és múlt héten el is hoztam, kipróbáltam erről írtam is itt az oldalon. Tegnap este meg végre koncert közben is ki tudtam próbálni, elképesztő izgatott voltam, mert már nagyon rég játszottam rajta. Azt kell mondanom, hogy egész jól szólt. Igen szolt! Mert most már nem szól! Mert kurvára leégett az egész a francba! Ha jól emlékszem a negyedik számnál egy halkabb pukkanást hallottam, majd odaléptem és láttam a füstöt és még egy kis lángot is talán, nem kicsit volt büdös. Így a szag alapján valami műanyag szag lehet… Persze nem vagyok meglepve, mivel a szervízben elméletileg, újra kellet forrasztani az egészet… Hát sikerült. Leégett az egész. Tök jó, hogy igazából egy 250e forintos erősítőből, csináltak egy romhalmazt, mindezt három hónap megfeszített munka árán és 40e forintért. Folytatás következik…

Fender Blues Deluxe

Tényleg csak azt tudom mondani, hogy végre elkészült és hogy semmi más nem számít. A történet azért egy kicsit messzebbre nyúlik vissza. Ha jól emlékszem november végén volt egy koncertünk Kecsekméten a Red Rock-ban, amikor így a koncert végéhez érve valami furcsa hangokat adott ki az erősítőm. Akkor nem igazán érdekelt, de többen észre vették, hogy valami nem okés. Pár nappal később Ati Edge, átjött és gitárokat próbálgattunk, amikor a hang megint csak jelentkezett. Természetes, hogy egyből érdeklődtem az interneten, hogy ki-mit-mond-javasol. A sok-sok ajánlat helyett mégis úgy  döntöttem, hogy ahol vettem az erősítőm oda viszem vissza. Még is hivatalos márkaszervíz. Így került oda december 8.-án. Egy hosszú tortúra következett amit most nem írnék le. A lényeg, hogy tegnap ismét bevilágította az új csövek fénye a lakást és a lakók örömére este erős morajlások közepette, újra megszólalt a régi kis kedvencem. Így elsőre azt kell mondjam, hogy valami megváltozott benne az egész biztos. Persze, hogy ez most jobb lett, vagy rosszabb azt így nehéz lenne megmondani, szerintem jobb. Dögösebb. Minden esetre én imádom, soha nem válnék meg ettől a csodától.

Fender Blues Deluxe Logo

Nem gondoltam volna, mondjuk, hogy az új csöveknek ilyen kemény szaga tudd lenni. Valahogy úgy tudnám leírni, mit amikor a sütőben leégetem a kezemről a szőrt és az egész konyhát belepi az a szag. Ami csavarja az ember orrát. Minden esetre valami hasonló szagot produkál az új cső is. Remélem ez elmúlik és ez természetes az “illat” amit érzek, vagy ez az orosz Sovtek 6L6 csövek tipikus szaga, nem tudom.

Sovtek 6L6

Amúgy át lett forrasztva a csövek foglalata. Ki lett cserélve benne a régi Fender GT cső készlet, Sovtek 6L6-ra, ami elméletileg ugyan-az mint amit benne volt, csak logó nélkül… Ezen kívül három nyáklap van az erősítőben és mindet át kellet nézni és újra forrasztani, de a lényeg, hogy működik!

Fender Standby Switch

Akit esetleg érekel és szeretné meghallgatni, annak ajánlom, hogy legyen ott Március 8.-án a Könyvtár Klubban, ahol fellép a Wild Rhythm Somkers és a The HepCats. – de majd küldök meghívót mindenkinek, ha persze nem felejtem el.