Hogy mit nem szívtam el, fél év alatt? Mit spóroltam és hány szál cigit nem szívtam el ez idő alatt? Érdekes és egyben megdöbbentő számok ezek. Amit azért még bőven meg lehet dobni azzal, hogy ebben még nincs benne az, ami egy dohányos életében egy járulékos költség, a kávé, a rágó stb…
Rettentő kíváncsi leszek, majd egy tíz éves statisztikára :)
Eltelt fél év, vagy lehet hogy már csak napok választanak el, vagy már el is múlt. Nem volt kedvem visszatekerni a blogom elejére. Viszont igazából már nem is számít hogy hány hét, nap, hónap telt el. A lényeg hogy most már az egész dolog csak egy régi emlék, egy régi szokás. Most már nem igazán emlékeztet semmi arra hogy régen én is cigiztem. Undorodom a szagától, és visszataszító egy dohányos ember. Azt hiszem elértem a célom. Bár még a szervezetemből nem hiszem hogy véglegesen kiürült volna a kátrány és a rengeteg kártékony anyag, oda még évek kellenek, hosszú évek.
Viszont frissen él bennem az az emlék, hogy amikor cigiztem mit meg nem tettem egy olyan helyzetben amikor nem tudtam rágyújtani hosszú ideig. Tisztán emlékszem egy rettenetes szituációra amikor Londonba repültem. Magyar reptéren 4 óra késsel kezdődött. Hosszú órák a terminálban ahol nem lehetett rágyújtani. Majd a pár óra repülés stb… remegő kezekkel nyitottam ki a dobozt a zsebemben ahogy elhagytam a reptér bejárai ajtaját. Munkatársaim csak nevettek rajtam, vagy szánalmukban fejüket csóválták. Akkor nem érdekelt, de most én is így teszek ha valakit hasonló helyzetben látok.
Nehéz elhinni hogy az alábbi videó szereplője akár én is lehettem volna fél évvel ezelőtt.
Hogy milyen volt az első két hetem cigizés és tapasz nélkül? Jó. Semmi nem változott igazából. Természetes hogy még mindig rá szeretnék gyújtani, de még mindig nagy az akarat erőm és ellent tudok mondani minden kisértésnek.
Azért nem írtam már hetek óta mert tényleg nem volt miről, egész tegnapig…
Régen amikor még naponta vásároltam cigarettát, több dobozzal, a közeli benzinkút volt a fő dohányárú forrásom. Ott mindig van minden olyan márkából amit fogyasztottam. A tulajdonossal már napi szinten beszélgettem és a szokásos – Hogy vagy? Jól vagyok. És Te? – körkérdéseken felül persze azért nem nagyon folytunk soha mélyebb eszmefuttatásokba, de minden esetre szertettem oda járni, mert tényleg kedvesek és gyorsak voltak mindig a pult mögött dolgozó alkalmazottak is. Természetes ha úgy hozta a sors, a tankolást is itt végeztem. Viszont most ugorjunk 14 hetet. Ugyanis ilyen régen jártam ott. Elfogyott a benzin, ezért tértem be ismét. A tulaj gyerek ott volt, de a szokásos kedves beszélgetés elmaradt, helyette egy kicsit ilyen rossz volt a hangulat. Persze ezt nem tudtam szó nélkül hagyni, így rákérdeztem, hogy ugyan mi bántja a kicsi “szívecskéjét” velem kapcsolatban, majd persze kiderült, hogy azt hitte hogy elpártoltam a közeli CBA-ba vagy valami hasonló. Viszont gyorsan tisztáztam magam és büszkén közöltem vele, hogy továbbra is hűséges vásárlójuk maradok, de cigit többet nem kérek, mivel leszoktam. Hirtelen minden megváltozott, gratuláció és mosolygás járta át az egész benzinkutat. Majd 5 percig meséltem a kalandos történetem a leszokás rögös útján…
Vicces, hogy megtudtam azt is hogy kb 30 millió forint egy átlagos benzinkút dohányáru forgalom. Ezt ha most megszorzom Magyarországon lévő összes benzinkúttal és ha az információim pontosak minden doboz cigin 80% jövedéki adó van, akkor elmondhatjuk hogy a bagós banda elég szép summát pakol a nagy közös kasszába… gratula érte :P – viszont azért ne felejtsük hogy azért sokat ki is veszünk amikor a korházba kell menjünk a cigaretta okozta problémák miatt.
14 hét telt el. Most már ki merem jelenteni, hogy elég nagy esély van arra, hogy tényleg nem fogok dohányozni, remélem sikerült össze szedjek egy olyan akarat erőt ami az életem végéig kitart és segít benne hogy ne csábuljak el és megint lánc dohányossá váljak. Mivel már tényleg nem tudok semmi új dolgot mondani, így most már vissza vonulok és nem küldök, naponta és hetente újabb és újabb ropogós friss sztorikat. Nem fárasztok senkit, maximum biztatok miden olyan bajtársam, hogy tegyék le.
Köszi hogy olvastátok, “like-oltátok” és szorítottatok, hogy le tudjak szokni. Talán bevált. :)
Viszont hogy senki ne keseregjen és én se unatkozzak egy totál új témát találtam ki amiről írni fogok :P
A második tapasz és füst mentes napom! Rettentő boldog vagyok, hogy amitől féltem az nem következett be, mármint hogy nem az történt amire számítottam. – hogy leteszem a tapaszt és a falat fogom kaparni egy cigiért – Egész jól bírom azt kell mondjam. Van amikor már tényleg érzek egy ilyen plusz erőt magamban, mármint hogy megálíthatatlan vagyok. Nem tudom meddig fogom még irkálni a blogomban ezeket a bejegyzéseket, mivel lassan ez már tényleg unalmas lesz mindenkinek… most akkor ezt megint együtt a cigizéssel együtt le kell tegyem?
Az utolsó elötti hét. Érdekes volt ez a hét is. Mint azt már az elöző postból kiderült, az utolsó két héthez érkeztem és ez volt az első hét amikor már a legkisebb tapaszt kezdtem használni. Első körben írnék egy kicsit megint a “matricáról”. Nos, ez még kisebb mint a második lépéses tapasz, majdnem a fele. Ez most már csak 10mg nikotint tartalmaz, amit persze hogy meg is érzek. A jó ebben hogy ez viszont nem nyírta ki a bőröm. A vállam most már kezd visszatérni a normális állapotába. Persze vannak még piros foltok, száraz bőr stb… de már közel se olyan vészes.
Viszont a lényeg, hogy ezzel a tapasszal megint erös kényszerérzésem támadt sokszor hogy rá szeretnék gyújtani, így természetes az a félelmem, hogy mi vár rám majd a augusztus huszadika után. Ugyanis az azt követő nap lesz az első tapasz mentes napom. Ami változott a ezen a héten, hogy látványossan kezd kihalni belöllem egy halom berögzött dolog. Mint hogy óránként feláljak a gép elöl és a srácokkal a teraszra vonuljak mint ahogy azt minden jó dohányos teszi óránként. Most már tényleg elviselhetetlen büdösnek érzem a cigit, savanyú és tényleg kellemetlen. – Milyen sokan is mondták ezt nekem amikor még én is szívtam, de valahogy akkor ezt nem hittem el. Persze tudtam hogy igen lehet hogy van szaga az embernek és a ciginek, de hogy azért nem olyan durva az…. – Ki kell ábrándítsak minden dohányzó ismerősöm, barátom, a dohányzó ember rettentő büdös és visszataszító, amin a rágó és a parfüm se segít. – A cigi minden rossz tulajdonságával együtt egy rettentő jó dolog is tud lenni. – Ami miatt persze van benne egy félsz az pont ez, hogy tudom hogy egy jó dolog, viszont tudom hogy ez milyen kemény függőséget tud kialakítani az emberben. Amikor még cigiztem én ezt úgy éltem meg, hogy: “Áá egyszer kell egy jó elhatározás azt simán lerakom az egészet egyik napról a másikra.” meg: “Fiatal vagyok, és simán le tudok szokni” vagy: “Gyenge cigit szívok, szóval ez nem olyan káros” meg: “Majd ha 1000Ft lesz egy doboz”. Sorolhatnám azokat az érveket amiket régen hajtogattam magamban, de sajnos azt soha nem gondoltam hogy ez mögött egy rettentő kemény dolog is van, mégpedig a nikotin függőség. Rémisztő tud lenne azért ez a felismerés, és talán ez az egyetlen egy dolog amibe lehet kapaszkodni, hogy elég erőt adjon ahoz hogy még véletlenül se gyújtsak rá.
Elkezdődött az utolsó hét, már csak hat nap van vissza amit tapasszal fogok átvészelni. Félek hogy az azt követő héten nem csak hetente lesznek születnek új irományok, hanem naponta… Már most tudom, hogy az igazi harc az majd csak ez után fog jönni.
Második hét is lejárt a második lépéses tapasszal. Amennyire féltem, hogy nehéz lesz, annyira jó is volt. Talán ez volt az első olyan hét amikor nem akartam rágyújtani, mármint tényleg nem. Semmi kényszer érzés nem volt. Amióta áttértem a 15mg matricára, azóta sokkal könnyebb minden, nem vagyok levert és az a buta kicsit depresszív érzés is odaveszett. Szóval ez az elmúlt két hét tényleg jó volt.
Megvettem a következő adag Nikorette tapaszt is. Ez a harmadik lépés. Kicsit sem félek hogy milyen lesz, szószerint már alig várom hogy felnyaljam a vállamra. Reménykedek kicsit hogy talán még könnyebb lesz a mindennap. Most már a szervezetemen érzem, hogy valami megtisztulás megy végbe, egyre büdösebb a cigi, egyre távolabbi az az érzés is hogy dohányoznom kéne. Rengeteg “kemény” szituációt is sikerült megélnem, mint nem dohányzó, köztük sok olyat is amikor amikor dohányoztam, hármasával szívtam volna.
Meséltem pár posttal ezelőt, hogy írtam a Nicorette-nek hogy szeretjük a tapaszt és működik is, de problémás a szellőzés a bör a tapasz alatt komoly problémákat tud okozni a nagy melegben. Képzeljétek, visszaírtak! Első körben gratuláltak hogy jól haladok és örülnek neki hogy tetszik is a termékük és sajnálják hogy ilyen problémáim merültek fel, és a lényeg hogy lehet hogy megfogadják a világ megváltó tanácsom és talán tényleg apró lukakkal fogják a tapaszt ellátni. Hát nem volna probléma úgy érzem. Szóval ha valaki már ilyen tapaszt fog kapni, akkor jusson eszébe az én történetem -
Pont most számoltam, hogy augusztus huszadika lesz az utolsó tapaszos napom és másnap reggel már nem fogok semmi matricát a bőrömre biggyeszteni. Nem fogok kávét szürcsölve a teraszon több cigi társaságában ébredezni, nem fogok se tapaszra, se cigire egy fillért se költeni. Nem fogok persze egyetlen egy dohányost elitélni, se lenézni. De ha esetleg valaki tényleg ismer engem, akkor tudja hogy én hosszú-hosszú évekig a cigi volt ami irányította az életem. – Szóval augusztus 21. lesz az első igazi nem dohányzó napom. Ebben a vicces, hogy az első tényleg füstmentes, nikotin mentes napon leszek pont 30 éves. :)
Végre sikerült megválnom az elsőlépéses tapasz rettentő nyomasztó hatásaitól. Az új tapasz – második lépéses – ez méretében tér csak el a nagytestvérétől. Kb fele akkora. Így kisebb felületen iritálja csak a bőrt és kevesebb a nikotin tartalma is ezáltal. Mi változott igazából? Mivel az időjárás is kegyes és nincs rohasztó meleg, így nem fülled be az ember bőre a tapasz alatt – persze korizni se tudok eseőbe menni – valamit valamiért.
Meg kell említenem hogy mivel a nikotin dózis is jóval kevesebb amit táplál a szervezetbe, így a régen sokat emlegetett kéz zsibbadás, levertség érzet is tova röppent. Sokkal jobb a közérzetem mint az első 8 héten.
Van egy totál új észrevételem is. Régen írtam hogy ua óránként jártam ki a srácokkal cigizni – persze csak mint passzív dohányos – mert valahogy bennem volt ez a “refleksz” – most valahogy ez elmúlt, kb az egyik napról a másikra. Nem veszem észre hogy eltelt egy óra és rohanom kell levegőre.
Van más észrevételem is. A koncentrációs késségem megint jobb lett egy fokkal. Mondhatni napról-napra van most valami változás.
Hosszú heteken ezt hiányoltam, hogy nem volt semmi pozitív élményem – és most van.
Szóval aki a csodát várja a nicorette tapasztól, annak várni kell nyolc kemény hetet. Valójában ez tényleg úgy működik hogy az első lépéses tapasszal az ember kemény heteken keresztűl úgymond túladagolja magát, majd hirtelen váltunk a kisebb tapaszra és valahogy minden könyebb és könyebb lesz. Egész eddig bosszankodva néztem, letargikus állapotban a dohonyos barátaim és kb bárkit lecsaptam volna egy slukkért. Viszont ez az életérzés is eltünt, és a most már nem akarok megölni senkit egy szál cigiért állapot lett úrrá.
A nicorette cég továbra se válaszolt még – pedig szerintem totál jogos volt a kérésem/javaslatom. Szóval [Support isEqual:nil];
Hát vége az első lépéses tapaszos hétnek. Ezen a héten mivel nem volt olyan nagyon meleg mint ahogy az ezt megelőző héten volt, így a vállam egész jól bírt a gyűrődést. Persze még vannak sebek, kaparások, piros foltok, de már közel se olyan vészes.
Töbször megkívnátam a cigarettát ezen a héten. Persze ellent tudtam most is állni. Töbször járt a fejemben az is hogy eltelt már nyolc hét és igazán nagy változást nem érzek. Mármint nincsenek ilyen nagy pozitív változások, ok persze ezek majd később lesznek “talán”
Nagyon érdekes viszont az a becsapó kép ami a Nicorette nyitóoldalán fogad minket: http://www.nicorette.hu/ A képen egy szőke leányzó “prezentálja” hogy milyen depresziós pofát vágott amikor még dohányzott és most milyen boldog. Kérem szépen ez viszont sajnos nem így van. Amióta nem dohányzom azóta – nem mondom, hogy depressziós vagyok – érzem hogy a kedély állapotom sajnos megváltozott. Leveretebb vagyok. Nem igazán tudom, hogy miért, mert ugye lehet hogy a tapasz az ami túl sok nikotinnal van átitatva és lehet hogy maga a “túl adagolás” az okozója, de szerintem a folyamatos zsörtölődés hogy az ember nem gyújthat rá, nem valhat kudarcot dolog miatt válik egy kicsit ilyenné. Érdekes jelenség és meg kell mondjam nagyon nem tetszik.
Többen kérdeztétek már hogy vannak e már pozitív tapasztalatok, hát ezek:
- Nem vagyok büdös, mert eddig nem éreztem de minden dohányos ember, nagyon büdös – sajnos ez igaz -
- Rengeteg szabadidő szabadult fel a mindennapjaimban
- Kitartóbb vagyok más dolgokban. Jobban tudok koncentrálni.
- Jobban kapok levegőt. Mert persze sok nem dohányos nem tudja, de aki bagózik annak sok esetben folyamatos dugulásban van az orra amitől a szaglás és a légzés rosszabb.
- Több oxigénnal rendelkezem, értem én ezt úgy hogy talán a tüdő kapacitása egy kicsit megnőtt. Ezt ott tudtam lemérni hogy jobban tudok énekelni.
- Megváltozott a hangszinem, nem olyan rekedt és magasabb hangokat is ki tudok énekelni. Mondjuk itt most zenei félhangokról beszélek ami most így lehet hogy kevésnek tűnik sokaknak, de nem az!
Most pedig a negatív oldal:
- Depresziós életérzés nem dohányozni
- Az “új” szájszagom, elviselhetetlen számomra. Napjában ezért töbször mosok fogat mint amikor dohányoztam.
- A tapasz által szerzett “harci sebeim” nagyon fájnak, és csúnya is.
- Folyamatos örlődés és gondolat elterelés zajlik bennem.
Nos, ezek így összegezve az elmúlt nyolc hét élményei. Végeztem az előírtaknak megfelelően az első lépéses tapasszal. Ma már a kisebb tapaszt használom – egyenlőre megtartom a véleményem és egy hét múlva megosztom a tapasztalataimat ezzel is.
Akik meg azóta is próálnak leszokni, Ildi, Petya… srácok, kitartás ;)
Túlvagyok a hetedik héten is. Elméletileg ez az utolsó hét, hogy a legerősebb tapaszt kell használjam. Az igazat megmondva most már kezd nagyon elegem lenni ebből a matrciás dologból. A legnagyobb bajom vele hogy most hogy meleg van a bőröm nagyon kikezdte. Rettentően viszket és fáj. Próbálom megfogalmazni hogy mi történt a múlt héten, de nagyon mást nem tudok mondani csak azt hogy küzdök a Nicorette tapasszal, nem tudom miért nem gondolt a gyártó arra hogy nem volna egy utolsó dolog ha tudna szellőzni a bőrünk a tapasz alatt, főként nyáron talán előnyös lenne. – Szintén a hetedik héten történt hogy egy tapaszt elrontottam. Keresnem kellet egy helyet a kezemen hogy hova tudok ragasztani és véletlen félre tapasztottam így kénytelen voltam leszedni és másik helyre tennem, de így már nem ragadt. Szóval egy nappal kevesebet fogom hordani az első lépéses történetet.
Majd szintén hétvégén volt egy jó sztorim. Meleg volt, füvet nyírtam és gyakorlatilag leázott… De szerencsére csak a nap végén így nem kellet még egy tapaszt elpocsékoljak.
A lényeg hogy kb most már keresni kell azokat a helyeket a vállamon, karomon, ahova még fel tudom tapasztani úgy hogy ne ragasszam olyan helyre ahol a bőröm már kikészült.
A cigit amúgy még mindig nagyon kívánom, és nagyon tuti lenne megint cigizni, de azért tartom magam. Többen kérdeztétek hogy tényleg nem szívtam egy szálat sem? – Igen ez tényleg így van, nem gyújtottam rá lassan két hónapja… kegyetlen
Lassan közeledik a hetedik hét, hogy ezt a tapaszt használom és talán ennek a segítsége is segített abban hogy leszokjam az egyik káros szenvedélyemről. Persze még nem szoktam le, de szerintem nem is lehet, csak maximum egy időre szünetelteni – persze az idő az viszont akár lehet egy élet is – Na de nem is erről akartam most rizsázni, hanem aki azt tervezi hogy leszokik és segítségül ezt a tapaszt szeretné választani, az ne tegye! Nyáron semmi képpen. Az elmúlt hat hét alatt nem volt semmi gondom a Nicorette Patch-el, de most van. Jelenleg még mindig a legerösebb “matricát” tapasztom a válamra minden reggel és tényleg ügyelve minden részletre próbálom viselni is a leírás szerint. Viszont mivel a tapasz alatt a bőr nem szellőzik és nyáron azért az ember többet izzad, így jobban iritálja a bőrt. Valjuk be őszintén hogy közel negyven mg-al átitatott zárt felületü matrica az ember bőrére ragasztva nyáron, nem egy jó választás. Nagyon csúnya vörös matrica alaku foltok jelentek meg a vállamon, persze eddig is voltak miután leszedtem esténként, de reggelre már hűlt helye se volt. Most viszont van. Reggel az elmúlt 6 nap nyomát is fel véltem fedezni a vállamon. Persze mint esztétikai probléma nem zavar, mivel a ruhám kitakarja, de rettentő égető viszkető érzéssel jár, a napokban társult hozzá egy erős fájdalom is amikor a polóm hozzáér… kemény
Szóval ez egy jó termék, mert tényleg segít, de nyáron nem ajánlott. Tervezem írni egy levelet a cégnek hogy talán sokat segítene ha apró lukak lennének rajta ahol a bőr levegőzni tud egy kicsit. Mert így rettentően viszket, ég, vőrős, bedagad, fáj… Egyre jobban várom már hogy ezt ne keljen minden reggel felnyalni a vállamra. :(