Szokjatok le

Tegnap este hosszu ido utan megint cigi-vel almodtam es nem volt jo – gondolom azert juthatott eszembe, mert tegnap este jol bezabaltunk csilis-babbol es a hazunk alatti kiskocsmarol beszeltunk, hogy milyen gaz, hogy ott meg lehet bagozni… Igen, itt Berlinben, annak ellenere EU, meg minden… Itt vastagon tesznek a szabalyokra. Sajnos itt szinte minden szorakozohelyen, kocsmaban lehet dohanyozni. Ami persze engem merhetetlenul idegesit. Rengeteg ember itt sodorja a cigijet es meg kell mondjam nem eppen valami jobb minosegu dohanybol, hanem valami rettento budos, szaraz teveszart szivnak. Van azert olyan cigi aminek a mai napig azt kell mondjam hogy jo illata van (kis mennyisegben es most nem az izesitett cuccokra gondolok)

Kicsit most elkanyarodnek a tematol. Irtam mar regebben, hogy azt vettem eszre, hogy mar hosszu idje nem voltam beteg. Nem faztam meg sem. Regen mindig volt valami kis kohoges, mandula-gyuszi vagy valami hasonlo. Durvan egy eve tenyleg semmi. Most, hogy ez az eghajlatvaltozas miatt van, vagy hogy sportolok, de lehet azer van mert nem terhelem a szervezetem dohanyzassal jaro kasros dolgokkal. Vagy, mert Berlinben olyan tiszta a levego, mert nincsenek hegyek es a folyamatos eszaki szel minden szmogot kitakarit a varosbol? … Volt egy regi tablazat azt igy elo is turtam gyorsan:

MIÉRT LESZ JOBB AZ ÉLETE, HA LETESZI A CIGARETTÁT?
20 perc múlva: vérnyomás és a pulzus normalizálódik, a vérkeringés javul.
8 óra múlva: a szénmonoxid szint a vérben csökken, javul a fizikai közérzet.
48 óra múlva: a vérből a szénmonoxid teljesen eltűnik.
2-3 nap múlva: kevesebb nyák képződik a garatban, csökkennek a légzési panaszok, köhögés, krákogás.
5-7 nap múlva: az ízlelés és szaglás javul, a lélegzet frissebb, a fogak tisztábbak, és a személy energikusabbnak érzi magát.
2-3 hét múlva: a megvonási tünetek megszűnnek, és már több órára is képes megfeledkezni a személy a dohányzás csábításáról.
2-3 hét múlva: a vérrögképződés kockázata csökken.
4 hét múlva: a köhögés és a légzési problémák rendeződnek, kevesebb fáradtság, több energia, nagyobb ellenálló képesség.
2-3 hónap múlva: a légzésfunkciók öt százalékkal javulnak.
Egy év múlva: a szív-érrendszeri betegségek kockázata felére csökken.
2-3 év múlva: súlyos tüdőgyulladás, légúti betegség, influenza kockázata nem magasabb a nemdohányosokkal összehasonlítva.
5 év múlva: a tüdő, garat, nyelőcső és hólyagrák kockázata felére csökken.
5-10 év múlva: a keringési betegségek és a thrombózis (vérrögképződés) kockázata megegyezik a nemdohányzókéval.
10 év múlva: a tüdőrák kockázata feleződik, csökken a csontritkulás kockázata.
15-20 év múlva: a tüdő, garat, nyelőcsőrák és hólyagrák kockázata
a nemdohányzókéval megegyezik.

Probaltam ma reggel ezt igy kielemezni, hogy menyire igaz is ez a felsorolas es azt kell mondjam, hogy valami van benne. Persze most oromkodom, hogy mar harom eve nem bagozok, de ha abba kell meg belegondolnom hogy meg vagy 20 ev, mire azt mondhatom, hogy tiszta vagyok… azert az elszomorit. Miert is kellet egyaltalan az elso szalat anno meggyujtanom. Leven, hogy a MIERT-tel kezdodo kerdeseket es a multon valao filozofalasnak nem igazan vagyok nagy rajongoja, igy csak azt tehetem, hogy probalok minnel tobb embert “megteriteni” ha mas nem, azzal, hogy talan leteszik ha elolvassak az en blogomat. Szoval azonnal ha dohanyzol, akkor most dobd ki a francba a dobozt es soha tobbet ne nezz ra! Ne szabj magadnak hatarokat, hogy majd jovo heten… majd holnap… majd jovore, de tenyleg… MOST!

Fustmentes harmadik evem

Tegnap este egy beszelgetes folyaman jutott eszembe, hogy mar nagyon regota nem cigizek. Harom eve nem gyujtottam ra, meg egy szalra sem. Sot, kerulom az olyan helyeket ahol dohanyoznak. Azt kell mondjam, hogy total ataltam a masik oldalra. Azt persze soha nem fogom mondani, hogy mindenki aki dohanyzik az hulye, mert cigizni igen is jo dolog… valahol. Csak ok nem tudjak hogy valojaban nincs igazuk. :)

Nem beszelnek arrol, hogy milyen nem-dohanyosnak lenni, mert igazabol ilyen tavlatbol mar nem tudom milyen volt dohanyosnak lenni sem. Egyszeruen csak orulok, hogy en nem cigizek.

Na de mindegy is, nem errol akartam most beszelni, hanem csupan a statisztikarol, de talan az ures dumam helyett a szamok magukert beszelnek.Screen Shot 2014-09-10 at 09.17.14

 

Ajanlom ezt a post-ot most mindenkinek aki meg dohanyzik, vagy esetleg ujra elkezdett kacerkodni a gondolattal es ugymond vissza-szokott…

Füstmentes első év

Ma reggel bekövetkezett amit soha nem is gondoltam volna, kereken egy éve nem gyújtottam rá. Régen amikor bagóztam nem gondoltam volna hogy akár egy órát is kibírok cigi nélkül, de most sikerült egy év is. Persze ez kalandos volt, itt vissza tudjuátok olvasni a régi bejegyzéseim… tegnap én megtettem, végig olvastam és jókat nevettem rajta. Persze voltak olyan részek amik azért inkább rémisztőek voltak minthogy nevetséges. Az első hét kínszenvedés volt. Visszaolvasva tényleg olyan voltam mint egy kemény drogos aki le akar szokni. Na de milyen is volt az első év cigi nélkül?

Pont egy éve, hogy reggel felragasztottam a vállamra a Nicorette tapaszt és valami csodát remélve bíztam benne, hogy segít. Persze segített, de több segítség volt hogy mindenki bíztatott és talán nekem is sikerült fejben eldöntenem, hogy ha már a fene fenét is eszik ezt a szart nem szívom tovább. A motivációt erősítettem azzal hogy minden nap leírtam hogy mi hogy zajlott le bennem. Mivel kudarcot nem szeretek elkönyvelni magamnak így mivel ezt Ti már olvastátok, így ez is nagyon segített abban hogy ne gyújtsak rá. Szóval ezért nagy-nagy köszi nektek!

Időközben változtak a jogszabályok és már nem lehet cigizni a kocsmákban, munkahelyeken és elég kemény szankciókkal, büntetésekkel próbálják ezt betartattni a bagós bandával. Amikor cigiztem talán ez volt az egyik legnagyobb problémám, hogy már akkor is kezdődött ez az egész… ha jól emlékszem a buszmegállókban nem lehetett cigizni. Ha most cigiznék én biztos üvöltenék, lázadoznék és mindent megtennék hogy végre megint büdös legyen a kedvenc kocsmám… hogy legyen tele csikkekkel az összes hamutál és senkinek ne fájjon már hogy én cigizem… Viszont most már totál máshogy látom ezt az egész dolgot. Be kell lássuk hogy a cigi nagyon nem jó dolog. Nem jó az egészségnek, nem nyugtat meg, drága, rossz szokás, büdös, rengeteg időt rabol el az életünkből, összeköt embereket, társaságokat kovácsol és az egyetlen ellenérvünk amit az összes bagós hajtogat: “DE ÉN SZERETEK DOHÁNYOZNI” Innen már a másik oldalról üzenem: “Nem, nem szeretsz dohányozni, csak gyenge vagy hogy beismerd magadnak”

Emlékszem arra is, hogy az elején nagyon sokat mondogattam, hogy ha leszokom akkor én soha nem leszek olyan hogy majd a bagós haverokat leszídjam stb… ŐŐŐ na ez változott.

Számokban is elképesztő tud lenni a leszokás:

A leszokásos kalandom közepén volt egy ilyen adat amit annó is értékeltem és most is megtenném: Nekem még 9 év és neked?

  • 20 perc múlva visszatér a normális vérnyomás és pulzus értéked.
  • 8 óra múlva a vér nikotin- és szénmonoxidszintje a felére csökken, az oxigénszint visszatér a normál értékre.
  • 24 óra múlva a szervezetből kiürül a szénmonoxid, a tüdő kezd megtisztulni a dohányzás okozta lerakódásoktól.
  • 48 óra múlva a szervezetből teljesen kiürül a nikotin. Jelentősen nő az íz- és szagérzékelés.
  • 72 óra múlva a légzés könnyebbé válik, a hörgők ellazulnak és megnő energiaszintjük.
  • 4 hét múlva elköltheted az első 15000Ft-os megtakarításodat és innentől folyamatosan.
  • 4-12 hét múlva javul a vérkeringés.
  • 3-9 hónap múlva enyhülnek a légzési problémák, a köhögés, a fulladás. A tüdőfunkció akár 10 %-kal is javul.
  • 5 év múlva a szívinfarktus kialakulásának kockázata felére csökken, mint egy dohányosnál.
  • 10 év múlva a tüdőrák kialakulásának kockázata a dohányosokéhoz képest a felére csökken. A szívinfarktus kialakulásának kockázata visszatér a nemdohányzók szintjére

Tervben volt annó az is hogy a kávéról is leszokom, ami akkoriban napi 8 persszó volt. Ez azthiszem az első 1-2 hónapig egész jól ment, de időközben itt engedékenyebb voltam magamnak és napi 1-2 kávét megiszom, de messze nem úgy mint régen. Akkor képes voltam este tíz körül beverni egy nagybögrével. Elhatározás volt az is hogy vigyázom hogy ne hízzak el nagyon, ezt többé-kevésbbé sikerült is tartani, de sajnos egy grammot se fogytam, illetve egy kicsit híztam is. Legutolsó mérésem eredménye hogy +10 kiló van rajtam a versenysúlyomhoz képest. Ez nem az elmúlt egy év termése, ez egy kicsit több. Vannak erre is most terverk, de most majd ezt később…

Aminek különösen örülök hogy leszoktam: Nem vagyok büdös, rengeteg időt nyerek minden nap, a közérzetem rengeteget változott, természetes, hogy jó irányba, de szerintem órákig tudnám sorolni az előnyeit. Reménykedni tudok csak hogy a zárókép már csak egy füstös régi rossz emlék marad örökre.

Numbers

Hogy mit nem szívtam el, fél év alatt? Mit spóroltam és hány szál cigit nem szívtam el ez idő alatt? Érdekes és egyben megdöbbentő számok ezek. Amit azért még bőven meg lehet dobni azzal, hogy ebben még nincs benne az, ami egy dohányos életében egy járulékos költség, a kávé, a rágó stb…

Rettentő kíváncsi leszek, majd egy tíz éves statisztikára :)

Nicotine addiction after half year

Eltelt fél év, vagy lehet hogy már csak napok választanak el, vagy már el is múlt. Nem volt kedvem visszatekerni a blogom elejére. Viszont igazából már nem is számít hogy hány hét, nap, hónap telt el. A lényeg hogy most már az egész dolog csak egy régi emlék, egy régi szokás. Most már nem igazán emlékeztet semmi arra hogy régen én is cigiztem. Undorodom a szagától, és visszataszító egy dohányos ember. Azt hiszem elértem a célom. Bár még a szervezetemből nem hiszem hogy véglegesen kiürült volna a kátrány és a rengeteg kártékony anyag, oda még évek kellenek, hosszú évek.

Viszont frissen él bennem az az emlék, hogy amikor cigiztem mit meg nem tettem egy olyan helyzetben amikor nem tudtam rágyújtani hosszú ideig. Tisztán emlékszem egy rettenetes szituációra amikor Londonba repültem. Magyar reptéren 4 óra késsel kezdődött. Hosszú órák a terminálban ahol nem lehetett rágyújtani. Majd a pár óra repülés stb… remegő kezekkel nyitottam ki a dobozt a zsebemben ahogy elhagytam a reptér bejárai ajtaját. Munkatársaim csak nevettek rajtam, vagy szánalmukban fejüket csóválták. Akkor nem érdekelt, de most én is így teszek ha valakit hasonló helyzetben látok.

Nehéz elhinni hogy az alábbi videó szereplője akár én is lehettem volna fél évvel ezelőtt.

nicotine addict – 14 week!!!

Hogy milyen volt az első két hetem cigizés és tapasz nélkül? Jó. Semmi nem változott igazából. Természetes hogy még mindig rá szeretnék gyújtani, de még mindig nagy az akarat erőm és ellent tudok mondani minden kisértésnek.
Azért nem írtam már hetek óta mert tényleg nem volt miről, egész tegnapig…

Régen amikor még naponta vásároltam cigarettát, több dobozzal, a közeli benzinkút volt a fő dohányárú forrásom. Ott mindig van minden olyan márkából amit fogyasztottam. A tulajdonossal már napi szinten beszélgettem és a szokásos – Hogy vagy? Jól vagyok. És Te? – körkérdéseken felül persze azért nem nagyon folytunk soha mélyebb eszmefuttatásokba, de minden esetre szertettem oda járni, mert tényleg kedvesek és gyorsak voltak mindig a pult mögött dolgozó alkalmazottak is. Természetes ha úgy hozta a sors, a tankolást is itt végeztem. Viszont most ugorjunk 14 hetet. Ugyanis ilyen régen jártam ott. Elfogyott a benzin, ezért tértem be ismét. A tulaj gyerek ott volt, de a szokásos kedves beszélgetés elmaradt, helyette egy kicsit ilyen rossz volt a hangulat. Persze ezt nem tudtam szó nélkül hagyni, így rákérdeztem, hogy ugyan mi bántja a kicsi “szívecskéjét” velem kapcsolatban, majd persze kiderült, hogy azt hitte hogy elpártoltam a közeli CBA-ba vagy valami hasonló. Viszont gyorsan tisztáztam magam és büszkén közöltem vele, hogy továbbra is hűséges vásárlójuk maradok, de cigit többet nem kérek, mivel leszoktam. Hirtelen minden megváltozott, gratuláció és mosolygás járta át az egész benzinkutat. Majd 5 percig meséltem a kalandos történetem a leszokás rögös útján…

Vicces, hogy megtudtam azt is hogy kb 30 millió forint egy átlagos benzinkút dohányáru forgalom. Ezt ha most megszorzom Magyarországon lévő összes benzinkúttal és ha az információim pontosak minden doboz cigin 80% jövedéki adó van, akkor elmondhatjuk hogy a bagós banda elég szép summát pakol a nagy közös kasszába… gratula érte :P – viszont azért ne felejtsük hogy azért sokat ki is veszünk amikor a korházba kell menjünk a cigaretta okozta problémák miatt.

14 hét telt el. Most már ki merem jelenteni, hogy elég nagy esély van arra, hogy tényleg nem fogok dohányozni, remélem sikerült össze szedjek egy olyan akarat erőt ami az életem végéig kitart és segít benne hogy ne csábuljak el és megint lánc dohányossá váljak. Mivel már tényleg nem tudok semmi új dolgot mondani, így most már vissza vonulok és nem küldök, naponta és hetente újabb és újabb ropogós friss sztorikat. Nem fárasztok senkit, maximum biztatok miden olyan bajtársam, hogy tegyék le.

Köszi hogy olvastátok, “like-oltátok” és szorítottatok, hogy le tudjak szokni. Talán bevált. :)

Viszont hogy senki ne keseregjen és én se unatkozzak egy totál új témát találtam ki amiről írni fogok :P

nicotine free day 2

A második tapasz és füst mentes napom! Rettentő boldog vagyok, hogy amitől féltem az nem következett be, mármint hogy nem az történt amire számítottam. – hogy leteszem a tapaszt és a falat fogom kaparni egy cigiért – Egész jól bírom azt kell mondjam. Van amikor már tényleg érzek egy ilyen plusz erőt magamban, mármint hogy megálíthatatlan vagyok. Nem tudom meddig fogom még irkálni a blogomban ezeket a bejegyzéseket, mivel lassan ez már tényleg unalmas lesz mindenkinek… most akkor ezt megint együtt a cigizéssel együtt le kell tegyem?

nicotine addict – week 11

Az utolsó elötti hét. Érdekes volt ez a hét is. Mint azt már az elöző postból kiderült, az utolsó két héthez érkeztem és ez volt az első hét amikor már a legkisebb tapaszt kezdtem használni. Első körben írnék egy kicsit megint a “matricáról”. Nos, ez még kisebb mint a második lépéses tapasz, majdnem a fele. Ez most már csak 10mg nikotint tartalmaz, amit persze hogy meg is érzek. A jó ebben hogy ez viszont nem nyírta ki a bőröm. A vállam most már kezd visszatérni a normális állapotába. Persze vannak még piros foltok, száraz bőr stb… de már közel se olyan vészes.
Viszont a lényeg, hogy ezzel a tapasszal megint erös kényszerérzésem támadt sokszor hogy rá szeretnék gyújtani, így természetes az a félelmem, hogy mi vár rám majd a augusztus  huszadika után. Ugyanis az azt követő nap lesz az első tapasz mentes napom. Ami változott a ezen a héten, hogy látványossan kezd kihalni belöllem egy halom berögzött dolog. Mint hogy óránként feláljak a gép elöl és a srácokkal a teraszra vonuljak mint ahogy azt minden jó dohányos teszi óránként. Most már tényleg elviselhetetlen büdösnek érzem a cigit, savanyú és tényleg kellemetlen. – Milyen sokan is mondták ezt nekem amikor még én is szívtam, de valahogy akkor ezt nem hittem el. Persze tudtam hogy igen lehet hogy van szaga az embernek és a ciginek, de hogy azért nem olyan durva az…. – Ki kell ábrándítsak minden dohányzó ismerősöm, barátom, a dohányzó ember rettentő büdös és visszataszító, amin a rágó és a parfüm se segít. – A cigi minden rossz tulajdonságával együtt egy rettentő jó dolog is tud lenni. – Ami miatt persze van benne egy félsz az pont ez, hogy tudom hogy egy jó dolog, viszont tudom hogy ez milyen kemény függőséget tud kialakítani az emberben. Amikor még cigiztem én ezt úgy éltem meg, hogy: “Áá egyszer kell egy jó elhatározás azt simán lerakom az egészet egyik napról a másikra.” meg: “Fiatal vagyok, és simán le tudok szokni” vagy: “Gyenge cigit szívok, szóval ez nem olyan káros” meg: “Majd ha 1000Ft lesz egy doboz”. Sorolhatnám azokat az érveket amiket régen hajtogattam magamban, de sajnos azt soha nem gondoltam hogy ez mögött egy rettentő kemény dolog is van, mégpedig a nikotin függőség. Rémisztő tud lenne azért ez a felismerés, és talán ez az egyetlen egy dolog amibe lehet kapaszkodni, hogy elég erőt adjon ahoz hogy még véletlenül se gyújtsak rá.

Elkezdődött az utolsó hét, már csak hat nap van vissza amit tapasszal fogok átvészelni. Félek hogy az azt követő héten nem csak hetente lesznek születnek új irományok, hanem naponta… Már most tudom, hogy az igazi harc az majd csak ez után fog jönni.

nicotine addict – week 10

Második hét is lejárt a második lépéses tapasszal. Amennyire féltem, hogy nehéz lesz, annyira jó is volt. Talán ez volt az első olyan hét amikor nem akartam rágyújtani, mármint tényleg nem. Semmi kényszer érzés nem volt. Amióta áttértem a 15mg matricára, azóta sokkal könnyebb minden, nem vagyok levert és az a buta kicsit depresszív érzés is odaveszett. Szóval ez az elmúlt két hét tényleg jó volt.
Megvettem a következő adag Nikorette tapaszt is. Ez a harmadik lépés. Kicsit sem félek hogy milyen lesz, szószerint már alig várom hogy felnyaljam a vállamra. Reménykedek kicsit hogy talán még könnyebb lesz a mindennap. Most már a szervezetemen érzem, hogy valami megtisztulás megy végbe, egyre büdösebb a cigi, egyre távolabbi az az érzés is hogy dohányoznom kéne. Rengeteg “kemény” szituációt is sikerült megélnem, mint nem dohányzó, köztük sok olyat is amikor amikor dohányoztam, hármasával szívtam volna.

Meséltem pár posttal ezelőt, hogy írtam a Nicorette-nek hogy szeretjük a tapaszt és működik is, de problémás a szellőzés a bör a tapasz alatt komoly problémákat tud okozni a nagy melegben. Képzeljétek, visszaírtak! Első körben gratuláltak hogy jól haladok és örülnek neki hogy tetszik is a termékük és sajnálják hogy ilyen problémáim merültek fel, és a lényeg hogy lehet hogy megfogadják a világ megváltó tanácsom és talán tényleg apró lukakkal fogják a tapaszt ellátni. Hát nem volna probléma úgy érzem. Szóval ha valaki már ilyen tapaszt fog kapni, akkor jusson eszébe az én történetem –

Pont most számoltam, hogy augusztus huszadika lesz az utolsó tapaszos napom és másnap reggel már nem fogok semmi matricát a bőrömre biggyeszteni. Nem fogok kávét szürcsölve a teraszon több cigi társaságában ébredezni, nem fogok se tapaszra, se cigire egy fillért se költeni. Nem fogok persze egyetlen egy dohányost elitélni, se lenézni. De ha esetleg valaki tényleg ismer engem, akkor tudja hogy én hosszú-hosszú évekig a cigi volt ami irányította az életem. – Szóval augusztus 21. lesz az első igazi nem dohányzó napom. Ebben a vicces, hogy az első tényleg füstmentes, nikotin mentes napon leszek pont 30 éves. :)

nicotine addict – week 9

Végre sikerült megválnom az elsőlépéses tapasz rettentő nyomasztó hatásaitól. Az új tapasz – második lépéses – ez méretében tér csak el a nagytestvérétől. Kb fele akkora. Így kisebb felületen iritálja csak a bőrt és kevesebb a nikotin tartalma is ezáltal. Mi változott igazából? Mivel az időjárás is kegyes és nincs rohasztó meleg, így nem fülled be az ember bőre a tapasz alatt – persze korizni se tudok eseőbe menni – valamit valamiért.
Meg kell említenem hogy mivel a nikotin dózis is jóval kevesebb amit táplál a szervezetbe, így a régen sokat emlegetett kéz zsibbadás, levertség érzet is tova röppent. Sokkal jobb a közérzetem mint az első 8 héten.
Van egy totál új  észrevételem is. Régen írtam hogy ua óránként jártam ki a srácokkal cigizni – persze csak mint passzív dohányos – mert valahogy bennem volt ez a “refleksz” – most valahogy ez elmúlt, kb az egyik napról a másikra. Nem veszem észre hogy eltelt egy óra és rohanom kell levegőre.
Van más észrevételem is. A koncentrációs késségem megint jobb lett egy fokkal. Mondhatni napról-napra van most valami változás.
Hosszú heteken ezt hiányoltam, hogy nem volt semmi pozitív élményem – és most van.

Szóval aki a csodát várja a nicorette tapasztól, annak várni kell nyolc kemény hetet. Valójában ez tényleg úgy működik hogy az első lépéses tapasszal az ember kemény heteken keresztűl úgymond túladagolja magát, majd hirtelen váltunk a kisebb tapaszra és valahogy minden könyebb és könyebb lesz. Egész eddig bosszankodva néztem, letargikus állapotban a dohonyos barátaim és kb bárkit lecsaptam volna egy slukkért. Viszont ez az életérzés is eltünt, és a most már nem akarok megölni senkit egy szál cigiért állapot lett úrrá.

A nicorette cég továbra se válaszolt még – pedig szerintem totál jogos volt a kérésem/javaslatom. Szóval  [Support isEqual:nil];