Majus

Eleg sok dolog tortent majus honapban is, de ennek ellenere eleg keves es gyatra minosogu videot tudtam kesziteni. Meg tovabra is dolgozok rajta, hogy minnel jobb es erdekesebb temakat tudjak megosztani. Vegyuk azert sorra, hogy mi is tortent majusban.

Termeszetes, hogy itt is volt “csocso avagy eljen majus egy”. Ennek oromere ki is latogattunk ketto helyszinre is. Az elso egy kicsit talan ugy fogalmazhatnek, hogy a nyugdijjas verzio volt a brandenburgi kapunal. Szokasos kicsit politikai, kicsit vurslis hangulat, rengeteg sorrel, es virsli helyett mondjuk “Bratwurst“-tal. – persze a legkevesbe sem zavar ez a resze, mert brutal finom. A masik helyszint viszont sokkal jobban preferaltam, bar legkevesbe se hasonlitott a munka unnepere, ez pedig a varos masik feleben, Friedrichshain-ban volt. Na itt a hangulat azert jobban atjott:

A masik emlitesre melto esemeny, hogy ismet elkezdodott a turista szezon es mar meg is erkeztek az elso latogatok. Marciek jottek el hozzank, hogy egyutt vegig kostoljunk egy halom jo kezmuves sort a Braufest Berlin-en. Nagyon keves videot keszitettem ezen a hetvegen, de azert itt egy adag amit igy a telefonon talaltam.

Majd iden ismet volt berlini karneval es ezuttal eleg kozel mereszkedtunk a kocsikhoz.

Viszont taln a legfontosabb emlitesremelto esemeny a honabol, hogy majus 30-an volt kerek negy eve, hogy leraktam a cigit. Soha ez ido alatt egyetlen egy slukkot se szivtam, se pipa, se egyeb olyan dolog ami barmi kapcsolatban lenne a cigivel. Errol keszitettem is egy kis osszefoglalot a videot. Sorry az elejen a rossz hangminosegert.

Vlog ha mondom

Jo par bejegyzesben utaltam mar ra, hogy kisebb valtozas lesz a blogomon. Eleg regota irok mar es ra kellet jojjek, hogy sajnos egyre nehezebb igy ho vegen osszefoglalni, hogy mi is tortent, majd ezt leirni es kepekkel illusztralni. Igy ugy dontottem, hogy innentol kezdve video blogolni fogok, mert egyszerubb, gyorsabb, kenyelmesebb. A terv, hogy szepen “bokretaba szedve”, aprobb csomagokban fogom publikalni a dolgokat. Mivel februar vegen kezdtem el igy most tenyleg csak harom rovid video van. Ha nem unom meg es persze ha nektek is jo akkor igy folytatom majd a blogom, ellenkezo esetben visszaterek a regi hagyomanyos modszerekhez, de addig is jo szorakozast :) – Persze nezzetek el nekem, hogy meg kezdo vagyok a temaban es majd idovel ez is jobb lesz :)

Januar, Februar, Tel-Tavasz, Korhaz-Etterem

Az elmult ketto honap tenyleg a szelsosegek jegyeben telt. Volt kemeny telunk, nagy hoval,  csontig hatolo, brutal hideggel parositva, de hala a jo Istennek, minden csoda par napig tart alapon, hetekkel kesobb mar elobujt a tavasz koszonto hovirag is a Tiergartenben. Egyre tovabb van mar vilagos es reggelenete se kell a sotetben a kutyaszart keresgetnem csipas szemmel a hoban. Arrol nem is beszelve, hogy az elmult honapban, Thomas Stewie kutyaval vendegeskednek, a mar “berlini-turizmusra”-ra kerszetelt lakasunkban. Ennek koszonhetoen, legalabb ketten, illetve negyen setalunk minden reggel, este.


Szoval hatarozottan vegre itt a tavasz. Persze a hidegre valao tekintettel tul sok kirandulso kepet most nem tudok megosztani, mert nagyon nincs kedvunk kimozdulni a lakasbol, de azert par etterembe azert csak-csak ellatogattunk. Persze folytattuk a hagyomanyokat es ellatogattunk egy del-koreai street-food fesztivalra, majd par napja meglatogattuk a hazunk mellet nyilt indiai etterembe.

Sajnos persze nem csak “jatek es mese” az elet itt Berlinben. November ota kuszkodom egy serulessel, amit futas kozben szereztem. A sarkam egy kicsit hazavagtam es igy mar harom honapja nem futok. Persze ennek koszonhetoen meglatogattuk a berlini szakrendelot, ahol azota is probaljuk helyretenni a dolgokat. Most eppen fizikoterapira jarok es mindenki ettol varja a nagy sikert en viszont egy kicsit szkeptikus vagyok most ezzel kapcsolatban, de nagyon remelem, hogy mar csak hetek kerdese es ujra elkezdhetek futni. Nagyon jo lenne szeptemberben a maratonon indulni, de egyenlore ez egy jo tavoli cel ahogy latom.

Viszont nem ez volt az egyetlen ok amiert a Nemet egeszsegugyet latogatnom kellet. Ketto hete sikeresen kivettem egy forro edenyt a sutobol, igy hat ujjam az uveghez sutottem. Az elso par nap kemeny volt, de azota mar minden rendben van. Nagyon jo munkat vegeztek a korhazban! Szoval igy telnek a hetkoznapjaink Berlinben.

Oktober

Eleg sok ido kellet mig tudtam anyi ido szakitani, hogy ezt a post-ot most megirjam, illetve hogy a hozza tarozo kepeket kivalogasam. Oktober se volt eppen unalmas. Ismet voltak vendegek. Az egesz kezdodott egy Street-Food fesztivallal. Ami zsenialis volt es pont. Majd ketto turnusban erkezo berlini kirandulok miatt ismet a kanapera kerultunk. Egyik esetben csak egy kutyus tarsasagaban – Maggie – Majd a masodik latogato csoportunknak koszonhetoen mar ketto kutyaval egyutt aludhatunk :) – Stewie – Nagyon jo volt, hogy ismet meglatogattak minket es persze mar a konyokunkon jon ki az osszes berlini latvanyosag, hogy ujra es ujra meg kell mutatni a kiranduloknak, de valahol meg is elvezzuk. Persze most mar a varos minden apro szegletet (mar amit ismerunk) azt mar ugy mutatjuk be mintha otthon lennenk. Viszont ebben Berlin is segit. Itt minden evszakban valahogy megujjul a varos. Teljesen mas a Tiergarten nyaron es mas osszel. Nem unalmas, szurke. Erikaek – Ancsy tesoja – sikerult vegre ellatogatni Potsdamba. Ez egy kis varos egesz kozel Berlin-hez ami eleinte nagyon hajazott nekem Szentendrere, de aztan amikor bementunk a “parkba”. A parkba ahol sikeresen 22 kilomtert setaltunk, rengeteg csodalatos szep kastely kozt. Aki teheti ezt tenyleg nem lehet kihagyni, en most nem is irnek errol tobbet mert a kepek majd meselnek.

A masodik turnusban meg Thomasek latogattak meg minket. Rajuk mint hosokre tekintunk mostantol fel, mert a Budapest – Berlin utat ~10 ora alatt tettek meg, esoben, egy kiskutyaval aki fel az ablaktorlotol, Bencevel aki a vilag legcukibb es legcsondesebb kisbabaja. Igazat megvalva veluk sokat nem varoslatogattunk, mert majd lesz meg arra idejuk ;) Viszont hatalmasakat setaltunk a Tiergartenben, Alexanderplatzon, Potsdamerplatzon – ahol ismet meg kell emlitenem, hogy Bence ugy aludt vegig mint a tej. Ha esetleg felebredt akkor gyorsan korbenezett, hogy merre is van eppen – de aztan mindig jobbnak latta ha visszaalszik. Minden szentimentalis enemet felreteve, ahogy itt voltak, kicsit tenyleg otthon ereztuk magunkat – Szoval ezuton is koszonjuk nektek a latogatast – es persze a nem keves rum fogyasztast, beszelgeteseket, babaszagot, vanilias  karikat, pilota kekszet, meg mindent! :) To be continue…

Majd miutan minden vendeg hazautazott mi is bepattantunk a kocsiba es haza-haza latogattunk. Sajnos megint csak egy rovid latogatasra volt lehetosegunk, de decemberben, majd olyan sokat leszunk otthon, hogy sok is lesz majd belolunk :) Jo volt megint otthon lenni egy kicsit. Jo erzes volt lefutni a Dunapartra es vegre megnezni a Harta-Solt “kicsit cserbenhagyott” kerekparutat. Sikerult talalkozzak a szomszed kisraccal is, akit egy kis-marek Nemet csokival meg arra is rabirtam, hogy pacsizzon velem. :) Persze tudom, hogy otthon minden-fele gazdasagi, politikai problemak vannak stb… de azer ahogy vegig vezettunk Budapesten meg a kod alatt is latszott, hogy azert Budapest egy csodaszep varos es bar tenyleg az elet sokkal lassabb mint Berlinben, de most ez jol esett. Talalkozhattam megint a jo oreg EPAM mobile departmenttel is. Sikerult vegre ellatogatni az uj Sunny Diner-be is. Sracok, gratula! A hely csodalatos es a Sunny Dinner tal meg mindig a vilag legjobbjai koze sorolom. Itt volt idonk Andrissal is egy kicsit dumalni. Igazsag szerint nagyon gyorsan eljott a vasarnap es megint egy megpakolt kocsival utazhattunk vissza. Kezdodhet a November ;)

Erősítő

Azt hiszem, végleg betelt a pohár. Aki követi a blogom, vagy az eseményeket a gitár erősítőm történetét, az biztos, hogy tudja, hogy három hónapos várakozás után tudták csak megcsinálni a márka szervízben. Persze egyszer valahol félidő környékén haza hoztam, mert azt mondták, kész, de sajnos másnap vissza is vittem, mert nem lett jó, sőt még talán kicsit rosszabb. Persze akkor kicseréltük benne a csöveket, utológ felvilágosítottak, hogy talán azt nem is kellet volna. Majd vissza vittem és múlt héten el is hoztam, kipróbáltam erről írtam is itt az oldalon. Tegnap este meg végre koncert közben is ki tudtam próbálni, elképesztő izgatott voltam, mert már nagyon rég játszottam rajta. Azt kell mondanom, hogy egész jól szólt. Igen szolt! Mert most már nem szól! Mert kurvára leégett az egész a francba! Ha jól emlékszem a negyedik számnál egy halkabb pukkanást hallottam, majd odaléptem és láttam a füstöt és még egy kis lángot is talán, nem kicsit volt büdös. Így a szag alapján valami műanyag szag lehet… Persze nem vagyok meglepve, mivel a szervízben elméletileg, újra kellet forrasztani az egészet… Hát sikerült. Leégett az egész. Tök jó, hogy igazából egy 250e forintos erősítőből, csináltak egy romhalmazt, mindezt három hónap megfeszített munka árán és 40e forintért. Folytatás következik…

Kezd jó idő lenni

Kezd jó idő lenni, ezzel így az ember kedve is kezd visszatérni a hülye, depressziós, tél után. Motorosok kezdenek előbújni, ahogy a bátor Suzuki-s sofőrök is már bátrabban közlekednek a nyári, virsli gumikkal. Reggelente már nincs olyan nyomasztó sötét se amikor Maggie-vel lemegyünk sétálni és így még a séták hossza is megnőtt, persze ennek Ő örül a legjobban. A parkban szinte látni a fű színét, hogy kezd szépen kizöldülni, persze még messze a tavasz, hát még a nyár és a dög meleg. Addig is be kell érjük az ilyen kis reggeli még nem túl erős napsugarakkal. Szóval aki a kicsit nem értékeli az a nagyot nem érdemli közhellyel küldeném nagy szeretettel ezt a képet azoknak aki a téli sportok, a hideg, a hó helyett előnyben részesítik a meleget és a napsütést.
Bikás ParkA képen nagy gondosággal elhelyeztem egy tacsit, jó keresgetést kívánok.

A good day to Die Hard

Tegnap este végre sor került arra, hogy a Die Hard új részét megnézzük. Kicsit félve mentem, mert elötte voltam olyan hülye, hogy elolvasam a kritikákat amiket írtak. Persze nagyon lehúzták a filmet, de valahogy senki nem tudott erre úgy gondolni mint én? Amikor még 1990-környékén a második rész ment a mozikban, már akkor az összes srác a suliban, John McClane akart lenni. Akkor ki lett találva ez a figura, a másnapos, mindig véres, de jófej rendőr, elképesztő jó szarkasztikus humorral. Az új rész nem hozott semmi újjat, kivéve, hogy rengeteg utca jelenet az Budapesten játszódik. Persze voltak tényleg vicces részek itt, pl a egy jobbos kanyar a budai rakparton és már is a nyugati téri felüljárón vagyunk, de ez csak nekünk tűnik furának akik tudják, hogy ez nem így van. Ettől gyorsan elvonatkoztattam és élveztem azt hogy szinte a film minden másodpercében akció volt. Robbanás, autós üldözős, lövöldözés, nagyon kis lapos sztory alatta, de ez se volt lényeg. Nekem nagyon tetszett, nagyon nem írok a filmről, a történetről, mert lehet hogy még sokan nem láttátok és ezúton üzenem, hogy kötelező “olvasmány”
A good day to Die Hard

Csókolom, egy új szolgáltatást szeretnék – a folytatás

Pár hete írtam egy elég bosszantó dologról, amikor egy teljesen hétköznapi, új szerződést akartam kötni az egyik TV szolgáltatóval. Persze a történetnek azóta sincs vége. Pár szóban felvázolom, hogy mi volt a kiindulási állapot és mi a helyzet most.

December elején lejárt egy TV szolgáltatás a lakásunkban, helyette egy tök újat akartunk volna kötni, tv-vel, szolgáltatással, felvevős dobozzal. Persze ezt még azóta nem sikerült megoldani. Mi végig úgy jártunk el, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A régi szolgáltatás Ancsy apukája nevén futott. Ugyan ezen a néven Biatorbágyon volt egy TV és egy telefon előfizetés is, ugyan ezen a cégtől. Az eredeti forgatókönyv szerint, Ő a lejárt szerződést le akarta mondani – de csak a Pesten lévő TV-t – Én meg ezzel egy időben, egy vadi újat kötöttem volna. A fent említett csomaggal. A teljes folyamatot nem írnám le, az itt megtekinthető: Csókolom, egy új szolgáltatást szeretnék

Na de nézzük, hogy hol is járunk most. Jött egy új szerződés a nevemre, Hartára, annak ellenére, hogy az nem levelezési címem, de egy olyan szerződés amiben a Biatorbágyról átírták a nevemre a telefont és az a pesti tv szolgáltatás. Persze senki nem kért semmilyen telefont, soha! Ezzel egy időben meg is kaptam, már Pestre a Biatorbágyi telefonszámlát, de a pesti tv számlát már lassan két hónapja nem fizettem be, mert nem jött se szerződés, se csekk, se semmi. Könyörgöm eltelt lassan kettő hónap. Én meg csak egy sima egyszerű szolgáltatást rendeltem meg, amit még a mai napig nem kaptam meg. Ancsy persze küldött egy ajánlott levelet a vezérigazgatónak, amiben mindent részletesen leírt, minden telefonbeszélgetést. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a fejleménye ennek a történetnek.

Az örök életű aranyszabályom: “Ebben az országban itt mindig, mindenkit bepapíroznak!” – úgy látszik igen