Hogy milyen volt az első két hetem cigizés és tapasz nélkül? Jó. Semmi nem változott igazából. Természetes hogy még mindig rá szeretnék gyújtani, de még mindig nagy az akarat erőm és ellent tudok mondani minden kisértésnek.
Azért nem írtam már hetek óta mert tényleg nem volt miről, egész tegnapig…

Régen amikor még naponta vásároltam cigarettát, több dobozzal, a közeli benzinkút volt a fő dohányárú forrásom. Ott mindig van minden olyan márkából amit fogyasztottam. A tulajdonossal már napi szinten beszélgettem és a szokásos – Hogy vagy? Jól vagyok. És Te? – körkérdéseken felül persze azért nem nagyon folytunk soha mélyebb eszmefuttatásokba, de minden esetre szertettem oda járni, mert tényleg kedvesek és gyorsak voltak mindig a pult mögött dolgozó alkalmazottak is. Természetes ha úgy hozta a sors, a tankolást is itt végeztem. Viszont most ugorjunk 14 hetet. Ugyanis ilyen régen jártam ott. Elfogyott a benzin, ezért tértem be ismét. A tulaj gyerek ott volt, de a szokásos kedves beszélgetés elmaradt, helyette egy kicsit ilyen rossz volt a hangulat. Persze ezt nem tudtam szó nélkül hagyni, így rákérdeztem, hogy ugyan mi bántja a kicsi “szívecskéjét” velem kapcsolatban, majd persze kiderült, hogy azt hitte hogy elpártoltam a közeli CBA-ba vagy valami hasonló. Viszont gyorsan tisztáztam magam és büszkén közöltem vele, hogy továbbra is hűséges vásárlójuk maradok, de cigit többet nem kérek, mivel leszoktam. Hirtelen minden megváltozott, gratuláció és mosolygás járta át az egész benzinkutat. Majd 5 percig meséltem a kalandos történetem a leszokás rögös útján…

Vicces, hogy megtudtam azt is hogy kb 30 millió forint egy átlagos benzinkút dohányáru forgalom. Ezt ha most megszorzom Magyarországon lévő összes benzinkúttal és ha az információim pontosak minden doboz cigin 80% jövedéki adó van, akkor elmondhatjuk hogy a bagós banda elég szép summát pakol a nagy közös kasszába… gratula érte :P – viszont azért ne felejtsük hogy azért sokat ki is veszünk amikor a korházba kell menjünk a cigaretta okozta problémák miatt.

14 hét telt el. Most már ki merem jelenteni, hogy elég nagy esély van arra, hogy tényleg nem fogok dohányozni, remélem sikerült össze szedjek egy olyan akarat erőt ami az életem végéig kitart és segít benne hogy ne csábuljak el és megint lánc dohányossá váljak. Mivel már tényleg nem tudok semmi új dolgot mondani, így most már vissza vonulok és nem küldök, naponta és hetente újabb és újabb ropogós friss sztorikat. Nem fárasztok senkit, maximum biztatok miden olyan bajtársam, hogy tegyék le.

Köszi hogy olvastátok, “like-oltátok” és szorítottatok, hogy le tudjak szokni. Talán bevált. :)

Viszont hogy senki ne keseregjen és én se unatkozzak egy totál új témát találtam ki amiről írni fogok :P

A második tapasz és füst mentes napom! Rettentő boldog vagyok, hogy amitől féltem az nem következett be, mármint hogy nem az történt amire számítottam. – hogy leteszem a tapaszt és a falat fogom kaparni egy cigiért – Egész jól bírom azt kell mondjam. Van amikor már tényleg érzek egy ilyen plusz erőt magamban, mármint hogy megálíthatatlan vagyok. Nem tudom meddig fogom még irkálni a blogomban ezeket a bejegyzéseket, mivel lassan ez már tényleg unalmas lesz mindenkinek… most akkor ezt megint együtt a cigizéssel együtt le kell tegyem?

Második hét is lejárt a második lépéses tapasszal. Amennyire féltem, hogy nehéz lesz, annyira jó is volt. Talán ez volt az első olyan hét amikor nem akartam rágyújtani, mármint tényleg nem. Semmi kényszer érzés nem volt. Amióta áttértem a 15mg matricára, azóta sokkal könnyebb minden, nem vagyok levert és az a buta kicsit depresszív érzés is odaveszett. Szóval ez az elmúlt két hét tényleg jó volt.
Megvettem a következő adag Nikorette tapaszt is. Ez a harmadik lépés. Kicsit sem félek hogy milyen lesz, szószerint már alig várom hogy felnyaljam a vállamra. Reménykedek kicsit hogy talán még könnyebb lesz a mindennap. Most már a szervezetemen érzem, hogy valami megtisztulás megy végbe, egyre büdösebb a cigi, egyre távolabbi az az érzés is hogy dohányoznom kéne. Rengeteg “kemény” szituációt is sikerült megélnem, mint nem dohányzó, köztük sok olyat is amikor amikor dohányoztam, hármasával szívtam volna.

Meséltem pár posttal ezelőt, hogy írtam a Nicorette-nek hogy szeretjük a tapaszt és működik is, de problémás a szellőzés a bör a tapasz alatt komoly problémákat tud okozni a nagy melegben. Képzeljétek, visszaírtak! Első körben gratuláltak hogy jól haladok és örülnek neki hogy tetszik is a termékük és sajnálják hogy ilyen problémáim merültek fel, és a lényeg hogy lehet hogy megfogadják a világ megváltó tanácsom és talán tényleg apró lukakkal fogják a tapaszt ellátni. Hát nem volna probléma úgy érzem. Szóval ha valaki már ilyen tapaszt fog kapni, akkor jusson eszébe az én történetem -

Pont most számoltam, hogy augusztus huszadika lesz az utolsó tapaszos napom és másnap reggel már nem fogok semmi matricát a bőrömre biggyeszteni. Nem fogok kávét szürcsölve a teraszon több cigi társaságában ébredezni, nem fogok se tapaszra, se cigire egy fillért se költeni. Nem fogok persze egyetlen egy dohányost elitélni, se lenézni. De ha esetleg valaki tényleg ismer engem, akkor tudja hogy én hosszú-hosszú évekig a cigi volt ami irányította az életem. – Szóval augusztus 21. lesz az első igazi nem dohányzó napom. Ebben a vicces, hogy az első tényleg füstmentes, nikotin mentes napon leszek pont 30 éves. :)

Hát vége az első lépéses tapaszos hétnek. Ezen a héten mivel nem volt olyan nagyon meleg mint ahogy az ezt megelőző héten volt, így a vállam egész jól bírt a gyűrődést. Persze még vannak sebek, kaparások, piros foltok, de már közel se olyan vészes.

Töbször megkívnátam a cigarettát ezen a héten. Persze ellent tudtam most is állni. Töbször járt a fejemben az is hogy eltelt már nyolc hét és igazán nagy változást nem érzek. Mármint nincsenek ilyen nagy pozitív változások, ok persze ezek majd később lesznek “talán”

Nagyon érdekes viszont az a becsapó kép ami a Nicorette nyitóoldalán fogad minket: http://www.nicorette.hu/ A képen egy szőke leányzó “prezentálja” hogy milyen depresziós pofát vágott amikor még dohányzott és most milyen boldog. Kérem szépen ez viszont sajnos nem így van. Amióta nem dohányzom azóta – nem mondom, hogy depressziós vagyok – érzem hogy a kedély állapotom sajnos megváltozott. Leveretebb vagyok. Nem igazán tudom, hogy miért, mert ugye lehet hogy a tapasz az ami túl sok nikotinnal van átitatva és lehet hogy maga a “túl adagolás” az okozója, de szerintem a folyamatos zsörtölődés hogy az ember nem gyújthat rá, nem valhat kudarcot dolog miatt válik egy kicsit ilyenné. Érdekes jelenség és meg kell mondjam nagyon nem tetszik.

Többen kérdeztétek már hogy vannak e már pozitív tapasztalatok, hát ezek:
- Nem vagyok büdös, mert eddig nem éreztem de minden dohányos ember, nagyon büdös – sajnos ez igaz -
- Rengeteg szabadidő szabadult fel a mindennapjaimban
- Kitartóbb vagyok más dolgokban. Jobban tudok koncentrálni.
- Jobban kapok levegőt. Mert persze sok nem dohányos nem tudja, de aki bagózik annak sok esetben folyamatos dugulásban van az orra amitől a szaglás és a légzés rosszabb.
- Több oxigénnal rendelkezem, értem én ezt úgy hogy talán a tüdő kapacitása egy kicsit megnőtt. Ezt ott tudtam lemérni hogy jobban tudok énekelni.
- Megváltozott a hangszinem, nem olyan rekedt és magasabb hangokat is ki tudok énekelni. Mondjuk itt most zenei félhangokról beszélek ami most így lehet hogy kevésnek tűnik sokaknak, de nem az!

Most pedig a negatív oldal:
- Depresziós életérzés nem dohányozni
- Az “új” szájszagom, elviselhetetlen számomra. Napjában ezért töbször mosok fogat mint amikor dohányoztam.
- A tapasz által szerzett “harci sebeim” nagyon fájnak, és csúnya is.
- Folyamatos örlődés és gondolat elterelés zajlik bennem.

Nos, ezek így összegezve az elmúlt nyolc hét élményei. Végeztem az előírtaknak megfelelően az első lépéses tapasszal. Ma már a kisebb tapaszt használom – egyenlőre megtartom a véleményem és egy hét múlva megosztom a tapasztalataimat ezzel is.

Akik meg azóta is próálnak leszokni, Ildi, Petya… srácok, kitartás ;)

Már hat hete nem cigiztem. El se tudom hinni még, hogy eddig sikerült kibírnom. Sajnos még mindig rettentő nehéz kibírni. Még mindig rá akarok gyújtani, ez nem múlik. Egy új tapasztalat megint csak van. Jelenleg a tapaszokat felváltva a vállamra ragasztom, ügyelve arra is hogy ne pont ugyan oda ahova ragaszottam. Viszket. Rettentően. Lehet hogy a ragasztó része ami zavaró, vagy lehet hogy a nagynak mondható nikotin ami iritálja a bőröm, de napokkal később is vakarom a Nicorette patch helyét. Vörös és néha fáj. Persze nem lett kiütés és semmi ilyen dolog, de lehet hogy holnaptól nem a vállamat kellene tovább nyúzni.
Hétvégén Romániában játszottunk a bandámmal a Silver Shine és a The Jetsons-al karöltve. Jó buli volt. Végig utazni a srácokkal “szép” helyeken. Na de a lényeg hogy sok óra utazás, majd koncert után, rettentő jól esett volna egy szál cigi, de sikerült ellenálni a kisértésnek. Nem tudom hogy mi az ami tényleg függőséget okoz… Viszont vicces és egyben kellemes érzés is volt, amikor a szinpadot a füst eláraszotta és énekeltem sokszor láttam hogy füstöt fújok, ami persze nem cigi füst volt hanem ez a szokásos vízgőz szerü dolog, a lényeg hogy láttam a mikrofonom mellet ahogy a számból füst áramlik… :) Bejött.
A lényeg, hogy benne vagyok most már a hetedik hétben, ami azt jelenti hogy még két hét a mostani héttel együtt és válthatok a kisebb tapaszra. Fordulópont lesz az biztos – kicsit félek is -