Romániai kirándulás, vagy The HepCats turné, kalandok, élmények

Azt hiszem egy kicsit elhanyagoltam a blogom és már egy jó ideje semilyen postot nem sikerült írnom. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem történt semmi érdekes. Egyszerűen lusta voltam és elfoglalt is. Volt egy hét amikor Romániába látogattunk és rettentő érdekes kalandokban volt részünk.

A történet ott kezdődik, hogy Casian Temesvárból intézett egy pár állomásos mini turnét a zenekaromnak, végig Romániában. Budapest, Székelyudvarhely, Bran, Brassó, Bukarest, Cumpulung, Budapest. Ez volt az útvonal ami első ránézésre is hosszú és rémisztőnek tűnik. Viszont nem volt az. Rettentő szép tájakon mentünk végig, nagyon szép kis városokban álltunk meg, lenyűgözött hogy milyen szépen látni hogy ez az ország fejlődik, nem úgy mint a miénk. Persze a határ mentén itt is bajok vannak, ahogy Magyarországon is szegényebekk ott az emberek, viszont a városok, az emberek azok lenyűgöztek minket.

Az első állomásunk Székelyudvarhely volt. Ahogy beértünk a belvárosába, megálltunk és végre kinyújtozkodhattam, ugyanis 11 óra vezetés volt a seggemben amit addigra már kockásra ültem. Így az első utunk egy rettentő takaros kávézóba vezetett, ahogy mindenki megrohamozta a hideg üditőket én meg a kávét. Közben az utcát csodáltuk, nekem kicsit Pécset juttatta eszembe, tiszta, kedves emberek, kicsi forgalom, sehol egy grafiti vagy egy eldobott cigi csikk. Az első koncertünk a Thunder Rock Club volt, ahol megismertük Zotyót és Bobó kutyát. Mivel csütörtök esti buli volt, így elég kicsi létszámban voltak az érdeklődők, viszont nagyon jó hangulatban telt az első megmozdulásunk. Látszólag a közönség is élvezte, ahogy lángol a bőgő és a ritmus rettentő hangerővel üvölt. Természetes, hogy a koncert előtt a kötelező házipálinka kostolás nem maradhatot el. Zotyó egy különleges eperfa hordóban érlelt, szeder pálinkát hozott nekünk. Soha az életbe nem ittam még hozzá hasonlót sem. Nem vagyok nagy pálinkás mert persze finomak, de valahogy van bennük valami rossz utóíz, vagy túl erős, vagy kapar stb… Ez viszont tökéletes volt, nem volt túl erős, nem kapart. Imádtam. A koncert után a szállásra mentünk és mivel a szállás is nagyon kényelmes volt így sikerült nagyon jót pihenni. Másnap reggel egy kicsit körbenéztünk a belvárosban s természetes, hogy a már kedvenc kávézónkban reggeliztünk is mielőtt nyakunkba vettük volna Románia, amúgy elég jó útjait.

Brassó felé, tettünk egy rövid pihenőt és kis kirándulást a Bran kastélyban, Drakula múzeum, ha így imseri. Elég jó kis élmény volt, de a legnagyobb felimserés a Kűrtőskalács volt. Ugyanis kétszer nagyobb, és kétszer olcsóbb mint idehaza.

Viszont nagyon magával ragadó volt a kastély. Folytatuk az utunkat Brassó felé. Havas hegycsúcsokat nézegetve azért elég gyorsan oda is értünk. Szintén a belvárosba parkoltunk le, közel a megbeszélt helyhez. Mivel időben érkeztünk és rettentő éhesek voltunk így a sétáló utcában az eső elöl bemenekülve egy étteremben ebédeltünk. Majd lesétáltunk a Ground Zero Club-hoz és rövid ismerkedés után lepakoltuk a cuccainkat és átkisértek minket a szálláshoz ami ismét tökéletes volt. Bár hosszú ideje nem aludtam emeletes ágyban és bár középiskolában 4 évig koptattam a felső részét az ágyamnak a kollégiumban, most az alsó részét jobban kedveltem. Öregszem na! :) Ancsy meg még nem aludt fönt. A koncert nagyon jól sikerült, egy helyi banda tüzelte fel a hangulatot. Péntek este volt, Brassó, tömött füstös club a belvárosban, remek hangulat. Másnap, mint minden reggel a Misi éjszakai töréneteit próbáltuk nyomon követni, volt hogy amikor mi keltünk Ő akkor feküdt le. De a fényképezőgépvel azért megörökített mindent. Reggel felmentünk Brassó legszebb helyére, ahova egy libegővel tudtunk feljutni. Fent a hegytetőn rettentő szép látvány tárult elénk. 960 méter magasból, közvetlen a város mellet, rettentő szép volt a kilátás és mázlink is volt hogy jó időnk volt. Természetes hogy Misi ebből adódóan papucsban jött hegyet mászni :)

A rövid hegymászás után elindultunk Bukarest felé. Ez megint egy kicsit fárasztóbb út volt, de a táj itt is magával ragadóan szép volt. Az összes kisváros ahol végig mentünk rettentő szép volt és felszerelt. Minden benzinkúton lehetett kártyával fizetni, úgy értem a kúton és nem kellet bemenni a pulthoz stb… Minden mellékhelység tiszta volt és felszerelt, be kell valjam nem erre számítottam, kellemes csalódás volt.
Ahogy beértünk Bukarestbe, egyből át kellet kapcsoljam az agyam nagyvárosi üzemmódba, és felvenni a város ritmusát a közlekedésben, viszont nem voltam megijedve mivel csak peten vezetek és hát az se kicsi stb… de aztán amikor egy hatsávos körforgalomban találtam magam ahol még a körforgalomban jelző lámpák is nehezítették a közlekedést akor feladtam minden reményt és csak mentem a forgalommal. A helyhez nagyon könyen odataláltunk most is, és itt is a belvárosban. Underworld egy három szintes  szórakozóhely. Földszinten egy takaros kis kocsma van a pincében a klubb helység és az emeleten szállások, ami szintén tiszta volt és felszerelt. Imádtam a fürdőszobát! Nagyon sok időnk volt még a koncert kezdéséig így volt időnk ellátogatni a bukaresti Hard Rock Cafe-ba is. Ami nekem történetesen a harmadik HRC-m volt így az életemben. Természetes hogy a megszokott hamburgert és a kedvenc koktélt ettük-ittuk. Nem volt csalódás, kedves személyzet stb… A koncert, a hangosítás, a közönség, nagyon remek volt, tényleg jól éreztük magunkat. Persze itt azért már kezdett érződni a bandán hogy fáradtak vagyunk, mivel nagyon rutinunk nincs ebben, nem tartalékoltuk az erőinket és mindent beleadva csináltunk mindent. Nagy élmény volt a koncert után izzadtan csak felsétálni a szobába és pihenni. MÁRAKINEK! A zenekar többi tagja reggelig nyomták az ipart. Mi Ancsyval már ébren voltunk és készültünk a városba nézelődni amikor Misi lefeküdt. Ellátogattunk egy elég nagy plázába, itt ebédeltünk, nézelődtünk. Persze itt is csak pozitív meglepetések fogadtak amikor az étteremben nem kellet bohóckodni a műanyag tálcákkal, hanem pincérek jönnek mindenhova. Pazar kajákat ettünk, megjegyezném halkan hogy sokkal olcsóbb volt mint itthon. Olcsóbb és sokkal jobb! Koradélután indultunk csak útnak. A várost már majdnem elgytuk amikor úgy döntöttünk hogy egy Auchanban megállunk és feltankolunk hideg élelemből és ásványvizekből. Életemben nem voltam ekkora Auchanban… az árukészlet is kétszer nagyobb volt mint a budaörsiben. Közvetlen mellete volt egy kisálat felszerelés bolt is, ami megint csak nagyon jó volt, messze jobb mint bármelyik Fressnapf itthon.

Cumpulung felé az út még varázslatosabb volt, még több hegy, még több látnivaló. Olyan tájakon mentünk végig, hogy nem tudtam hogy ez most Svájc vagy tényleg Románia? Ahogy megékeztünk a tulaj már a kapuban várt minket és foglalta a parkolót nekünk. (Annyira izgatott volt és felkészült, hogy el tudom képzelni, hogy már egy nappal elötte odalált hogy nekünk ezzel segítsen :)) A hely csodálatos volt, kis családi válalkozás, ahol anyuka a pultban apuka meg szervezkedik. :) Körbe kifestve az egész hely zenekarok logóival. A púlt fölött egy hatalmas Jimmy Hendrix festmény volt, amire felhívta a tulaj a figyelmem, mivel az arca aranyból van. Eszméletlen volt. Kényelmesen kipakolásztunk, ittunk egy kávét és elkisértek minket a szállásra, ami nagy gyönyörű volt. Az emeleti részen a szobák, földszinten az étterem ahol nagyon finom kajákat kaptunk. Rövid pihenés után jött a koncert. Itt úgy érzem mindenki tudta a bandában hogy ez az utolsó állomás és itt a maradék kalóriákat is el szabad égetni és mindenki beletett mindent amit lehetett. Így egy elég nagy zúzás lett a vége, de talán az egyik legjobb HepCats koncert is volt. Lángolt a bőgő, törtek az üvegek, koszos lett az asztal és bár láttam hogy a tulaj nagyon féltett mindent, és rosszaló tekintete végig rajtunk volt, mikor az asztalán áltam és kezemben egy sörösüveggel gitározom majd locsolom magamba és össze vissza… de valahogy mégis mosolygott amikor benzint kellet locsoljon a bőgőre hogy lángoljon :) Szóval féltette a helyet, de élvezte is nagyon ahogy mi is.

Rettentő rövid pihenés után hajnalba kellet hogy induljunk, mindenki álmos volt és fáradt, én is. Viszont egy 13 órás út állt elöttem ami elég kemény volt így. Viszont a hegyek amik közt végig kellet menjünk az valami varázslatos volt. Érdekes volt hogy volt olyan szakasz ahol 5 fok volt, és perceken belül meg 25.

Összegezve azért azt kell mondjam hogy mikor a határt már kezdtük megközelíteni valahogy minden ilyen álomszerünek tünt. Minden olyan jól sikerült, a koncertek a hangulat, a helyek csodaszépek voltak. Szerettük, bármikor visszamegyünk.

Köszönjük mindenkinek akik részt vettek ebben a buliban és/vagy támogatták, segítették a zenekart ebben. Köszi Ágostonnak hogy mint beugródobos remek teljesítményt nyújtott és hozta amit kellet, Ancsynak hogy végig kitartott melletem és nem aludt a kocsiban és szóvaltartott és bármelyik pillanatban ugrásrakész volt hogy segítsen bármiben. Misinek hogy nem unatkoztunk. Thulebox-nak és a volt munkatársaimnak segítségét hogy az utazás kényelmessen telt. Ja és Ancsy szüleinek hogy Maggie-t befogadták erre az időre. :) Természetes nem utolsó sorban családunknak hogy végig izgulták az egész utat távolból és a legnagyobb köszönet Casiannak hogy ezt az egész koncert sorozatot rettentő odafigyeléssel megszervezte.

ps: Amúgy olcsóbb a gázolaj, a benzin, a kaja, a pia, a parkolás és úgy kb minden. Szebb a táj és Petőfi se értem mit beszélt az Alföld versében a mező szépségéről. A városok így első ránézésre élhetőbbek mint itthon – szóval az a sztereotípia, hogy lassan elhagynak minket gazdaságilag, nem igaz… mivel rég elhagytak minket. Ja és még valami IT szakterületen belül nem kell SZJA-t se fizetni…

Leave a Reply